A GALLUP PÁRTPREFERENCIA ADATAI
A közvélemény-kutatás fekete napja

nyomtassa ki ezt az oldalt

A tegnapi választási eredmények és a közvélemény-kutatási előrejelzések között jelentős eltérések mutatkoztak. Az összes közvélemény-kutató intézet - köztük a Gallup is - Fidesz-MDF győzelmet prognosztizált. Különbségek csak ennek mértékében voltak. Az egyes előrejelzések 2-8 százalék közötti Fidesz-MDF fölényt jeleztek előre. Mint azóta tudjuk, nem így történt.

A közvéleményt és természetesen a kutató szakmát is foglalkoztató kérdés, hogy mi is történt. A magyar közvélemény-kutató szakma, amely az eddigi három magyarországi választáson a nemzetközileg elfogadott hibahatárokon belül pontosan jelezte előre a választási eredményeket, most, a negyedik választáson erre nem volt képes.

Hol rontották el a közvélemény-kutatók? Elrontottuk-e egyáltalán? Az volt-e az oka, hogy most egyetlen kutató cég sem végzett úgynevezett exit poll vizsgálatot, vagy esetleg más okozta a téves előrejelzést?

Erre a kérdésre természetesen most még nem tudunk egyértelmű és megfellebbezhetetlen választ adni. Ha ma egyértelműen ismernénk az okokat és a választ, akkor tegnap nem rontottuk volna el...

A közvélemény-kutatás arra alkalmas, hogy képet adjon az emberek nyilvánosan vállalt vélekedéseiről. Ha az emberek nagyobb csoportjai valamilyen okból nem vállalják nyilvánosan véleményüket, akkor a közvélemény-kutatás módszerei csődöt mondanak.

Nagy valószínűséggel ez történt a mostani választás alkalmával is.

Van néhány olyan jel az eredményeinkben, amelyeket - így utólag visszatekintve - érdemes számba vennünk, mint a hiba magyarázatának esetleges kiindulópontjait.

Nézzük meg a Gallup telefonos mintáin naponta mért eredményeket a két nagy politikai erőre vonatkozóan a választás első fordulóját megelőző időszakban.

1. ábra: A Fidesz-MDF és az MSZP támogatottsága március közepétől
A nagy valószínűséggel ténylegesen résztvevők körében

Jól látszik, hogy április 4-5-én jelentős MSZP erősödést regisztráltunk, amely azonban 6-án megtörni látszott. A választás napján, április 7-én 2000 embert kérdeztünk meg telefonon. Ebben a vizsgálatban ismét az MSZP erősödését láttuk, de a Fidesz még e mérés szerint is jelentős előnnyel rendelkezett. Lényegében ezekre az eredményekre alapoztuk előrejelzésünket.

Ma már világos, hogy az április 4-5-én elkezdődött tendencia valószínűleg nem fordult meg április 6-7-én, ahogy méréseink jelezték, hanem a valóságban folytatódott. Mindenesetre a választási eredmények alapján erre kell következtetnünk.

A kérdés akkor most már az, hogy ha ez így van, vajon miért mérte valamennyi közvélemény-kutató intézet azt, hogy április 7-re visszaállt a korábbi 3-8 százalékos különbség a Fidesz-MDF javára, miközben ténylegesen nem állt vissza.

Annak ellenére van ez így, hogy az intézetek eltérő módszerekkel és eltérő mintanagyságokkal dolgoztak. Ketten is 15 000 fős személyesen kérdezett minta alapján tettek előrejelzést, egy intézet 3000 fős mintát kérdezett személyesen, a Gallup pedig három héten keresztül minden nap kérdezett telefonon 600-1000 embert, a választás napján pedig 2000 embert. Az eltérő módszerek és mintanagyságok ellenére valamennyi intézet ugyanarra - a téves - következtetésre jutott.

Erre a rejtélyre a legfontosabb magyarázatot valószínűleg a válaszmegtagadók magas arányában kell keresnünk. A választás vasárnapján végzett vizsgálatunkban az emberek 21 százaléka nem árulta el nekünk, hogy kire szavazott, illetve kire fog szavazni (akik a megkérdezés időpontjáig még nem szavaztak).

A többi intézet is extrémen magas válaszmegtagadási aránnyal találkozott utolsó vizsgálataiban. Például a Szonda-Ipsos is felhívja a figyelmet közleményében a magas válaszmegtagadási arányra: "A szokásosnál jóval nagyobb volt azok aránya, akik a pártok támogatottságára vonatkozó információkérésre a választ megtagadta vagy bizonytalanságát fejezte ki." (Népszabadság Választási Különkiadás 2002. április 7.)

A Gallup 7 százalékpontos, a Szonda-Ipsos 5 százalékpontos Fidesz-MDF előnyt regisztrált. A valóságban egy százalékpontos MSZP előny lett. Ebből csak egyetlen következtetés vonható le: a válaszmegtagadók között sokkal több MSZP szavazó volt, mint Fidesz-MDF szavazó.

Kézenfekvő magyarázat lehetne, hogy talán a cégek vélt pártkötődése miatt az MSZP szavazói nem válaszolnak egyes intézetek kérdezőinek. Azonban például a Szonda-Ipsos vélt pártkötődése alapján ez a feltételezés nem ad ésszerű magyarázatot. Ha ez a mechanizmus érvényesülne, akkor miért tagadná meg a választ egy MSZP szavazó a Szonda-Ipsos kérdezőjétől? És miért mért vajon 10 pontosnál nagyobb Fidesz-MDF előnyt a közvélemény által pártokhoz egyáltalán nem kötött Marketing Centrum is?

Úgy tűnik, az MSZP szavazóinak egy bizonyos része egyetlen közvélemény-kutatónak sem árulta el azt, hogy kire kíván szavazni. Hogy ezt miért tették, most még nem tudhatjuk biztosan. Feltételezhetjük azonban, hogy a kampány hangvétele alapján az MSZP szavazóinak egy része fenyegetve érezhette magát. Úgy gondolhatták, hogy "veszélyes" lehet, vagy esetleg "szégyenletes", ha egy idegennek elárulják, hogy az MSZP-re kívánnak szavazni.

Mindkét ok érvényesülhetett. Egyfelől a "veszélyben a demokrácia", vagy "szélsőjobboldali terror fenyeget" típusú kampányüzenetek növelhették a félelmet az MSZP szavazóinak egy részében. Másfelől az, hogy a jobboldali kampány igyekezett az MSZP-t nemzetietlennek és vallásellenesnek beállítani, arra vezethetett, hogy a nemzeti érzelmű és vallásos - főként idősebb - MSZP szavazóknak ez a része "szégyellte" nyilvánosan bevallani, hogy a szavazófülke magányában az MSZP neve mellé tette az ikszet.

Feltételezhető egy harmadik hatás is - és meglehet, ez volt tán a legerősebb. Mivel a közhangulat Fidesz-MDF győzelmet várt, az MSZP szavazóinak egy része valószínűleg nem szívesen vállalta fel nyilvánosan, hogy a vélt kisebbséghez tartozik.

A következő ábrán jól nyomon követhetjük, hogy az emberek kétharmada Fidesz-MDF győzelmet várt. Ez a várakozás és hiedelem olyan erős társadalmi nyomásként nehezedhetett számos MSZP szavazóra, hogy nem akarta nyíltan vállalni azt, hogy a már eleve vesztesnek hitt táborhoz tartozik.

2. ábra: Mit gondol, az április 7-i választásokon melyik pártlista kapja majd
a legtöbb szavazatot?
A valamely pártot megnevezők körében

Hogy ez feltehetően tényleg így lehetett, arra - sajnos csak utólag - bizonyítékot is találhatunk adatainkban.

Azok, akik nem válaszoltak a pártpreferenciát firtató kérdéseinkre, de más kérdésekre válaszoltak, ezen más kérdésekre adott megoszlását tekintve sokkal közelebb állnak az MSZP szavazóira jellemző válaszmegoszlásokhoz, mint a Fidesz-MDF szavazókra jellemző válaszmegoszlási mintázathoz.

Például az MSZP szavazóit az átlaghoz képest jobban érdekelte a Kovács-Pokorni vita, ugyanakkor a Fidesz-MDF szavazóknál kisebb érdeklődést tanúsítottak a Medgyessy-Orbán vita iránt. A pártpreferenciájukat nekünk el nem árulók e kérdésekre adott válaszainak eloszlása inkább az MSZP szavazókéra hasonlított, mintsem a Fidesz-MDF szavazókéra.

Most persze már könnyű felfedezni az adatokban ezeket a bizonyítékokat, amikor már tudjuk, mit kell keresni. A választások előtt azonban ezek a jelek nem keltették fel a figyelmünket. Nem tölt el minket különösebb megnyugvással, de tény, hogy a többi közvélemény-kutató intézet figyelmét is elkerülték ezek a jelek.

Van még egy hatás, amellyel számot kell vetnünk. Ez pedig az, hogy a mostani választáson a rendkívül magas részvételi arány úgy alakult ki, hogy olyanok is elmentek választani, akik még soha korábban nem tették ezt meg. Ezen embereknek a politikai érdeklődése, politikai "involváltsága" igen alacsony, és egyáltalán nincs kiforrott kötődésük a pártokhoz. Úgynevezett "impulzus szavazók", azaz rövid távú pillanatnyi hatások erőteljesen befolyásolják őket. Véleményük ingadozó, sőt ebben a körben az is előfordul, hogy egyik napról a másikra változtatják meg pártszimpátiájukat.

Az első ábrán látható görbék ugrálásai jól illusztrálják ezen jelenség létezését. Az ezen rétegbe tartozó szavazókon a jelek szerint az utolsó napon kormányváltó hangulat uralkodott el, és "protest voter"-ként viselkedtek az urnáknál. Ez azonban a közvélemény-kutatás eszközeivel nem volt előre jelezhető - legalábbis senkinek nem sikerült előre jelezni.

Az elmondottak - legalább részben - választ adnak arra, hogy miért szerepelt az MSZP jobban a várakozásoknál, de nem adnak eligazítást arra vonatkozólag, hogy a Fidesz-MDF miért szerepelt lényegesen rosszabbul annál, mint amit a közvélemény-kutatók vártak.

Ugyanis azt kell észrevennünk, hogy a hiba elsősorban nem abból fakadt, hogy az MSZP szerepelt váratlanul jól, hanem mindenekelőtt abból, hogy a Fidesz-MDF szerepelt váratlanul rosszul.

Az intézetek az MSZP támogatottságát 36-42 százalék közé tették. A Szocialista Párt ennek a sávnak a tetején szerepelt ugyan, de belül a sávon. A Fidesz-MDF támogatottságát az intézetek 43-48 százalék közé jelezték. A Fidesz-MDF végülis elért 41 százaléka "lefelé" jelentősen kilóg ebből a sávból. Egyetlen kutatási adat sem jelezte előre a Fidesz-MDF ilyen gyenge szereplését.

Ennek van egy nyilvánvaló matematikai oka. Ha az MSZP-re a vártnál többen szavaznak, akkor a Fidesz-MDF támogatottságának százalékban kifejezett aránya, ugyanannyi szavazat esetén is alacsonyabb lesz.

Azonban van egy másik ok is, amit számba kell vennünk: a jelek arra utalnak, hogy - a magas részvételi arány ellenére - a Fidesz potenciális szavazói magasabb arányban maradtak otthon, mint az MSZP tábora. Adataink szerint a kampány finise a baloldalon nagyobb mozgósító erővel bírt, mint a jobboldalon.

Nézzük meg a pártpreferencia-arányokat a választás napján végzett vizsgálatunk déli egy óráig megkérdezett mintarészében. (Ebben a mintában, mivel reggel óta folyamatosan kérdeztük telefonon az embereket, ekkor még többen voltak, akik nem szavaztak, mint akik már szavaztak.)

Pártpreferenciák a Gallup április 7-én készített telefonos vizsgálatának
13 óráig kérdezett részében

Jól látszik, hogy a déli egy óráig leszavazottak között vezetett az MSZP. Ugyanakkor az eddig még nem szavazók között jelentős Fidesz-MDF előnyt regisztráltunk.

Délután háromkor az arányok már a következőképpen alakultak. (Ekkora már a mintába kerültek több, mint fele szavazott.)

Pártpreferenciák a Gallup április 7-én készített telefonos vizsgálatának
15 óráig kérdezett részében

Világosan látható, hogy a még el nem mentek között jelentős a Fidesz-MDF előnye.

Végül nézzük meg a vizsgálat lezárását, a délután öt órát jellemző adatokat:

Pártpreferenciák a Gallup április 7-én készített telefonos vizsgálatának
17 óráig kérdezett részében

A választási eredmények alapján bizonyosra vehető, hogy azon Fidesz-MDF szavazók egy jelentősebb része, akik a választás délutánján azt mondták a közvélemény-kutatóknak, hogy tervezik részvételüket a választásokon, végül nem mentek el szavazni. Az MSZP szavazói ellenben a jelek szerint nem csak ígérték, de nagy arányban valóban el is mentek szavazni.

Ebben esetleg a jelentős Fidesz-MDF vezetést mutató közvélemény-kutatási előrejelzések is szerepet játszhattak. A szakirodalom jól ismeri "a siessünk, mert lemaradunk" effektust. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a baloldalon ez a hatásmechanizmus lépett működésbe. Ugyanakkor számos jobboldali szavazó úgy értékelhette a helyzetet, hogy a biztos győzelmet mutató előrejelzések miatt rá tulajdonképpen "nincs is szükség".

Mindent egybevetve és a tapasztalatok fényében áttekintve tevékenységünket, úgy ítéljük meg, hogy nem követtünk el olyan szakmai, vagy módszertani hibát, amely a téves előrejelzést eredményezte. Ezt támasztja alá, hogy az egymástól függetlenül dolgozó intézetek mindegyike tévedett, és mindegyikük ugyanabban az irányban - még ha eltérő mértékben is. Tehát nem valamilyen specifikus szakmai tévedés vagy módszertani hiba eredményezte a téves előrejelzéseket.

Meggyőződésünk szerint a társadalomlélektani folyamatok szerencsétlen összjátéka vezetett oda, hogy a közvélemény-kutatás kipróbált, és számtalanszor pontosnak bizonyult módszerei most ezen a választáson, a kialakult speciális feltételek között nem bizonyultak kellően pontosnak.

Módszereinket mégsem kell a sutba dobnunk. Ismételjük, a közvélemény-kutatás arra alkalmas, hogy képet adjon az emberek nyilvánosan vállalt vélekedéseiről. Ha az emberek nagyobb csoportjai valamilyen okból nem vállalják nyilvánosan véleményüket, akkor a közvélemény-kutatás módszerei megbízhatatlanná válnak.

Nem hisszük, hogy a leírtak teljes, végleges és kimerítő magyarázatát adják annak, hogy miért tévedett valamennyi közvélemény-kutató intézet a 2002. évi parlamenti választások első fordulója eredményét illetően. A fentieket inkább vitaindítónak szánjuk, amely megindít egy politikai felhangoktól és politikusi gyanúsítgatásoktól mentes szakmai vitát az egyöntetűen téves előrejelzések okairól.