tétékás nyúz: archívum: xxvii. félévfolyam: 7. szám
Vajon veletek is előfordult már, hogy egy előadáson elgondolkoztatok, milyen is lehet az előadó tanár magánemberként? Nem órán, nem vizsgán, hanem például otthon, családja körében. Mi lehet a hobbija? Milyen ember? Régebben, illetve a kis létszámú szakokon talán manapság is sokkal személyesebb a tanár-diák kapcsolat. Mi azonban hiányoljuk azokat az információkat, amik közelebb hozhatják a hallgatókhoz a tanárainkat. Ezt az űrt szeretnénk kitölteni most induló interjúsorozatunkkal, amelyből megtudhattok ezt-azt tanáraink másik, nem-tanári oldaláról, és arról, hogy ők hogyan is látnak minket, hallgatókat.
tétékás nyúz: archívum: xxvii. félévfolyam: 11. szám: seti
Továbbra is várjuk kívánságaitokat és észrevételeiteket a giskard@ludens.elte.hu e-mail címre. E héten Keszei Ernővel, a Fizikai Kémia Tanszék vezetőjével készítettünk interjút. Amikor beléptünk a gyermekrajzokkal borított falú szobába, teával kínált minket (ez nem akar célzás lenni, hisz mindketten jobban szeretjük a whiskyt és a kubai szivart), majd egy váratlan és meglepő kérdéssel a lovak közé csaptunk.
CalAir és giskard
Szereti Weöres Sándort?
Igen, nagyon szeretem. Látom, tudnak valamit rólam. Úgy kerültem kapcsolatba ezzel a témával, hogy a kisebbik lányom, aki nagyon jól tanul verseket és szavalóversenyeken szokott szerepelni, elhatározta, hogy Weöres Sándor verset mond a következőn. Együtt keresgéltünk, és megtetszett neki az a vers, ami tizenkét sorban tizenkét szó permutációja, mint utóbb kiderült. Szegény lányom nem bírta megtanulni, pedig tényleg könnyen tanul verset, különösen Weöres verset. Akkor gondoltam, hogy én majd elemzem a szerkezetét, megmutatom neki az összefüggéseket, amikre támaszkodva meg lehet tanulni. A szerkezetet elemezve kiderült, hogy ilyen támpontok nincsenek benne, viszont ha már elkezdtem vele foglalkozni, akkor a kombinatorikus felépítését és egyéb formai tulajdonságait vizsgálgattam, s elmeséltem ezt egy irodalomtörténész barátomnak. Ő rögtön arra buzdított, hogy írjam meg az eredményeket egy irodalmi folyóiratban. Aztán találtam más kombinatorikus Weöres verseket is, azokkal is foglalkoztam. Az idő telt, nekem sok dolgom volt, megírni nem írtam meg, de 1913-ban született Weöres, és a kilencvenedik születésnapján, idén nyáron az Írószövetség rendezett egy emlékülést, és meglepetésemre a szervező meghívott, hogy tartsak egy előadást. Rögtön átláttam, hogy ez irodalomtörténész barátom aknamunkája, és akkor kénytelen voltam összeszedni az anyagot. Aztán az Írószövetségi előadás után meghívtak egy Szombathelyen rendezett szeptemberi konferenciára – Szombathelyen született Weöres, történetesen én is Vas megyei vagyok –, és ott is előadást tartottam.
A falat borító rajzokról látszik, hogy nagyon családcentrikus.
Igen, ezek a gyerekek kisebb kori rajzai. Nyolc év óta* csak apjuk van, mert az anyjuk akkor elköltözött tőlünk. Van egy huszonkét éves fiam, meg egy húsz és egy tizennégy éves lányom. A két lány még otthon van, a fiú külön lakik a barátnőjével. Így aztán persze a lányok nevelése, meg a háztartás fenntartása is teljesen rám hárult.
Hallottuk, hogy szereti a zenét. Játszik is valamilyen hangszeren?
Amikor megszületett az első gyerekem, akkor elkezdtem zongorázni tanulni, de aztán dugába dőlt a vállalkozás, mert a kis lakásban vagy aludt, vagy odajött hozzám, és nem hagyott zongorázni. Azért úgy egy évig tanulgattam. Azóta már a zongora sincs meg. Túladtunk rajta, mikor elmentünk Kanadába.
Miért mentek Kanadába?
Ez még fiatal és lendületes adjunktus koromban történt. Meghívtak egy kisebb kanadai egyetemre, Sherbrooke-ba. Ott két évet eltöltöttem, aztán '87-ben visszajöttünk. '89-ben, újabb hívásra ismét kimentem két évre. Négy évet eltöltöttem egy francia oktatási nyelvű egyetemen. Természetesen a családot is vittem, a nagy gyerekek ott tanultak meg franciául, majdnem anyanyelvi szinten. A futósíelést és a golfozást is ott kedveltem meg.
Hogyan lett a tanár úrból tanár úr?
Nem a kémia volt a célom, legalábbis kezdetben. Kis falusi iskolába jártam, egy Jákfa nevű faluban Sárvár és Répcelak között, Csöngétől tíz kilométerre, ahol Weöres nevelkedett gyerekkorában. Kezdetben "osztályidegen" bejegyzés is volt a naplóban a nevem mellett, és nem igazán volt túl sok kilátás a továbbtanulásra. A szüleimnek is mindössze hat általános iskolai végzettsége volt, ők inkább ambicionáltak. Aztán a középiskolában a magyar, a német, az orosz és a kémiatanár voltak a legjobb tanáraim. A kémiatanár azzal nyert mindenkivel szemben, hogy első év első féléve táján kezembe nyomta a szertárkulcsot, meg a könyvtárkulcsot, és azt mondta, hogy oda akkor megyek, amikor akarok, kémiaórára meg nem kell járnom. Ez igazán tovább ambicionálja az embert, valószínűleg ezért lettem kémikus. De az irodalmat is megkedveltem, meg az idegen nyelveket is, amiket azóta is rendesen tanultam. Egyetemre jelentkezéskor ugyancsak egyik tanárom beszélt rá, hogy ne a közel lévő Veszprémi Vegyipari Egyetemre menjek kémikusnak, hanem az ELTE-re. Hallgattam rá, idejöttem, itt pedig megkedveltem a szakmát. A tanítást már korábban is kedveltem, tanítani most is szeretek... Véletlenül jöttem rá, de tudom, hogy ha a hallgatók figyelme lankad, akkor két dolgot lehet tenni. A szokásos az, hogy az ember mond valami poént. Ez nem mindig jön be; azért kell néha alkalmazni, de jobb ennél, ha hibázok valamit a táblán. Kíváncsi vagyok, észreveszik-e. Hogyha én már a következő sort írom, és még mindig nem veszik észre, akkor mindenki alszik. Ezt ritkán tapasztalom különben, de azt észrevettem, hogy felébreszti a többieket is, ha rajtakapják a tanárt valami hibán.
Diákkorában csinált valami őrültséget?
Az egyiket a volt középiskolámban, Sárváron még mindig emlegetik a tanárok is: nagyon elszántan fotóztam, saját színes fényképeimet is én dolgoztam ki. Egyszer az iskolai laborban éppen ott tartottam, hogy a szárítóba beraktam a képeket, és bedugtam a szárítót, amikor elment a villany. Vártam negyed órát-húsz percet, nem történt semmi, és akkor, mint aki jól végezte dolgát – gondoltam, majd másnap folytatom –, bezártam a fotólabort és hazamentem. Másnap azzal fogadtak az iskolában, hogy leégett a fotólabor. Kiderült, hogy bedugva maradt a szárító, a szárítótól átforrósodott az asztal, ami lassan parázslani kezdett – szerencsére nem lánggal égett –, így az asztal elégett, összeroskadt, és ezzel kihúzta a falból a dugót, viszont minden csupa kátrány, füst és korom volt belül. Négy barátommal kivettünk egy napot az iskolából az osztályfőnök engedélyével, és levakartuk, majd kimeszeltük a helyiséget. Hogy kémikus élményt is idézzek: a középiskolai szertárban és gyakorlóteremben elhatároztuk egy barátommal, hogy ezüst-azidot csinálunk. Az egy csapadék, amelyik nagyon érzékeny mindenféle mechanikai behatásra, és robban. Kicsaptuk, kiszűrtük, és épp megszárítottuk volna, de nem volt már rá elég idő. Gondoltam, hogy kicsit megmelegítem, és akkor jobban megszárad. Beleraktam egy vastégelybe, és láng fölé tettem. Kis idő múlva valami olyan történt, amit utólag nehéz volt rekonstruálnom. Minden bizonnyal felrobbant a nagy adag ezüst-azid, a nyomáshullám visszanyomta a lángot az égőbe, és elaludt a gáz, én pedig nem hallottam utána több napig. A barátom sietett, már elindult kifele az iskolából, kívülről hallotta a robbanást, és rémülten visszaszaladt, hogy mi történt. Szerencsém volt, megúsztam...
Mi az a jel, amit a szekrény ajtaján látunk?
Ez szanszkritul van, "Om", a szent szótag. Nehéz megmondani, hogy mit is jelent, annál több, mint amire magyarul azt mondaná az ember, hogy "Isten". Ezt speciel én írtam, amikor tanultam szanszkritul.
Ezek szerint öt nyelven is beszél? Szóba került a német, az orosz, a francia, az angol, a szanszkrit...
Svédül beszélek még ezen kívül. Szanszkritul nem beszélek. Nehezemre esik olvasni is, de azért megy; görögül jobban tudok olvasni. Szanszkritul Kanadában tanultam meg, ahol nem volt semmiféle adminisztratív teendőm vagy tanszéki ügyintézői feladatom. Itthon hol számítástechnikai felelős voltam, hol oktatási felelős... Ott vettem egy szanszkrit könyvet, és elkezdtem tanulni.
Miért pont szanszkritul?
Akkor már hosszú éveken keresztül olvasgattam hindu szent irodalmat, elsősorban jógát, és rájöttem, hogy ugyanaz a könyv egy másik fordításban olyan, mintha nem is ugyanaz a könyv lenne. Gondoltam, utánajárok, mi van az eredeti szanszkritban. Amikor még ráértem, gyakoroltam is a jógát, de mióta egyedül vagyok a gyerekekkel, ritkán kerül rá sor.
S nem gondolt még arra, hogy kicsit kevesebbet dolgozzon?
Ez a tanszékvezetés egy csapda volt; amikor elvállaltam, még nem látszott, hogy aztán majd egyedülálló apa is lesz belőlem. A jógi könyvek egyike valahol azt mondja, hogy az embernek az a feladata, hogy a saját dolgát rendesen ellássa, akkor is, ha másét esetleg jobban tudná ellátni. Tehát a feladatomat csináljam. A gyermekeim is, a hallgatóim is, a tudomány művelése is a feladatom, és ha már így adódott, akkor a tanszék vezetése is az. Igyekszem ezt is jól csinálni.
* : A 8 év már 2003-ban is téves volt. 1993 óta, azaz amikor a beszélgetés lefolyt, akkor 10 éve.